Az életem tökéletes volt. Szüleimmel teljesen jól kijöttem, a testvéreimmel jóba voltunk, kitűnő voltam az iskolában. Voltak barátaim, volt egy fiúm akit nagyon szerettem. Ekkor voltam a 14. életévemben. Elvégeztem a nyolcadik osztályt, és felvettek a város legjobb gimnáziumába. Az élet nem is lehetett volna szebb. Gondoltam: ezt a nyaramat nem fogja semmi elrontani. Hogy én mekkorát tévedtem! A nyári szünet első napja volt. Csak úgy fürödtem a boldogságban. Egész tizenegyig aludtam és teljesen kipihenve ébredtem föl. Komótosan kiballagtam a fürdőbe, arcot és fogat mostam. Azon a napon különösen szépnek találtam magam. Gesztenye barna hátközépig érő hajam csillogott ahogy rásütött a nap, szemem pedig tengerkéken ragyogott. Van egy furcsa tulajdonsága a szememnek. A kék más más árnyalatait veszi fel minden nap. Visszamentem a kis szobámba levetettem a pizsamámat és magamra húztam egy rövid farmernadrágot és egy kék toppot. Gyorsan kispiráloztam a szemem és csöngettek is. Ez biztosan Peti lesz gondoltam izgatottan. Akkoriban számomra ő volt az álompasi. Mint oly sok lánynak. Olyan tipikus szőke herceg feelingű srác volt. leszaladtam a lépcsőn, és ajtót nyitottam. Ott állt és én majdnem el is olvadtam attól a szőke hajától, a mélykék szemétől.
-Szia Emma!-mondta és finoman megcsókolt.
- Gyere be!-mondtam.Anya meghallotta az ajtó nyitódását és csukódását és máris az előszobába termett.
-Szia Peti- rikkantott anya
- Csókolom Anna néni.
- Jaj, hányszor mondjam még el szólíthatsz csak simán Annának.- mondta anya jókedvűen. Ekkor apa is megjelent és kezet rázott Petivel.
- Jó a hajad Peti, hány évig csinálta a fodrászod?! - na megjöttek az ikerbátyáim, Márk és Dávid. Ők hárman osztálytársak. Így hát az egész család betömörült a piciny előszobába.
- Felmegyünk?- kérdeztem a fiúmtól
-Pe...- kezdett bele de ekkor betörték az ajtót
- Kik maguk? - kérdezte apa
- András. Ne szórakozz tudtad hogy egy nap el fognak jönni a lányodért.- mondta egy 2 méteres kigyúrt ember
- Ilyenről nem volt szó! - emelte fel a hangját apa
- De igen ! És ha akarod ha nem elvisszük a lányod.- na most rémültem meg igazán. Remegni kezdtem, egy szó nem tudott kijönni a számon, és szörnyű hányingerem lett. Apa elém állt de egy 175 cm cingár embernek nem volt esélye egy monstrum ellen. Apát félrelökték, és az ember megfogta a karom. Sikítani kezdtem, ordítoztam és az egész família ki akart szabadítani, de nem volt esélyük ez ellen az állat ellen. engem hatalmas karjai közé vett, majdnem összeroppantott, és meg mukkani se bírtam. Kapálóztam, csíptem, rúgtam, haraptam. Épp kiálltásra nyitottam a szám amikor egy másik férfi egy pirulát rakott a számba. Ekkor elhomályosult minden.
Nem tudom mennyit aludtam és hogy hová vittek, de amikor felkeltem egy szép takaros szobában ébredtem. A szoba másik végéből egy velem egykorú fiú nézett rám nagy szemekkel. Intettem neki hogy jöjjön ide. Én is feltápászkodtam és elindultam felé, így a szoba felénél találkoztunk. Fekete haja, erőteljes, mégis finom vonásai, és zöldeskék szeme volt. Nagyon megtetszett ez az arc.
-Szia Emma vagyok!
- Szia én Bálint!
-Hogy kerültél ide?
-Nem tudom, csak elvittek miközben aludtam. Te?
- Én sem tudom, és engem is elhoztak otthonról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése