- Nem tudom. - mondtam. És ekkor urrá lett rajtam a kétségbeesés. Miért vagyok itt? Miért vittek el otthonról? Mit szeretnének tőlem? Mit gondolnak anyáék? Keresnek- e egyáltalán? Kikerülök innen élve? És elhomályosult minden és éreztem egy forró könnycseppet legördülni az arcomon. Kétségbeesett sírásba kezdtem. És mi van ha megölnek. leültem az ágyamra, ami valljuk be elég kényelmes volt. Bálint mellém ült és átkarolt. Ez igazán kedves gesztus volt tőle, de valahogy mégsem bírtam abbahagyni a sírást, még úgy se hogy a fiú próbált megvígasztalni. Este nyolc körül kezdtem lecsillapodni. Ekkor egy nő lépett be hozzánk két tálcával. Először Bálint elé rakta aztán elém. Paradicsom leves és túrógombóc volt a vacsora. A nő kecses volt, és a maga módján gyönyörű, arca mégis szomorúnak és meggyötörtnek tűnt.Vörösesbarna haja és smaragdzöld szeme volt. Az ételre ránézni se tudtam, így hát kimentem a mosdóba és kiöntöttem. Kilenckor már ágyban voltam de nem tudtam aludni. folyton kérdések jártak a fejemben. Amikor elaludtam furcsa, zavaros álmom volt.
Egy nő sétált egy erdőben. Ugyanaz a nő aki behozta a vacsorát. Kezében egy gyerekkel, s találkozott egy másik nővel aki szöke hajával és szürke szemével felelősségteljesen nézett, ennél a nőnél szintén gyerek volt. A hangok elmosódtak és csak annyit láttam hogy leteszik egymás mellé a két gyereket, megfogják egymás kezét és szomorúan távoznak.
Az elkövetkező napok szörnyűek voltak. Főleg azért mert nem történt semmi. Felkeltem, és csak csendben merengtem magam elé. Éjszaka pedig folyton visszatért az álom. Nem szóltunk egymáshoz, nem beszélgettünk. Éjszakánként pedig folyton visszatért az álom.
- Én ezt nem bírom! - rikkantottam fel. - Ez kikészít. Nem tudok semmit, tanácstalan vagyok! Haza akarok menni! És mért hoztak ide minket? És mért pont minket? - ömlött ki belőlem a kérdés áradat
- Bennem is megfordultak már párszor ezek a kérdések. És én is így érzek. - mondta - De szerintem inkább mással foglalkozzunk ne ezzel! Próbáljuk meg elfelejteni hogy elraboltak minket!
-Oké megpróbálhatjuk! - mondtam lelkesen mert tetszett az ötlet- Mik a kedvenc zenéid?
- Hát klasszikus zenéből a Für elise, amúgy szeretem a Nickelbacket és a Coldplayt. A rock zene a gyengém. neked?
- Milyen furcsa nekem is ezek a kedvenceim. Milyen volt az életed mielőtt idehoztak?
- Majdnem tökéletes. Azt hittem minden tökéletes, de tévedtem. Kicsit régebbóta vagyok itt mint te, és arra következtettem hogy az életem abban nem volt tökéletes, hogy most a szüleimet, nem érzem igazi szüleimnek. Tökéletesen tanultam, a város legjobb gimnáziumába vettek fel, volt egy barátnőm, tökéletes volt. Neked?
- Te jó ég én is így érzek!!
És tényleg így érzek. A szüleimet én sem érzem saját szüleimnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése