Furcsa dolgok

Na ez hogy az életünk majdnem ugyanolyan volt, na ez fura volt. Ekkor bejött a lány és letette elém az ételt. Fokhagymakémleves és bolognai spagetti volt. Már napok óta nem ettem a stressz miatt. Most egy kicsit oldottabb voltam így tudtam enni is. Eddig nem is vettem észre milyen lehetetlenül éhes voltam. Befaltam az egészet. A délután csöndesen telt. Szerintem mindketten ugyanarra gondoltunk. Arra hogy miért ugyanolyan az életünk. Este egy idegen férfi captatott be hozzánk. Ősz haja volt, de szemöldöke fekete volt, és egy kicsit összenőtt. Eléggé alacsony és pufi volt. Hát nem ő volt a legszebb ember a világon.
- Gyertek velem.- mondta szigorú, mély hangon. Mi követtük az utasításait. Kivezetett minket a szobánkól és egy szürke, leamortizált terembe vezetett minket. Ekkor arra gondoltam mennyivel jobb a mi szobánk. Bejött egy férfi öltönyben. Teljesen úgy nézett ki mint Barney Stinson. Kék szem, szőke haj, nagyképű megjelenés. Csak ámultam és bámultam. A kedvenc sorozatomból lépett ki az egyik főszereplő.
- Gondolom nem tudjátok mért vagytok itt.- mondta miközben körbe ment körülöttünk. Észre vettem hogy engem különösen szemügyre vett. - Mi most azt várjuk tőletek hogy varázsoljatok. - na ez furcsa volt. Csak összenéztünk Bálinttal.
- Elnézést, de mi életünkben nem varázsoltunk, és nem tudok róla hogy varázsoltam e már életemben. - mondtam
- Ostoba lány!!- mondta hangosan és lekevert egy pofont. Ez az ember idegbeteg. Könny szökött a szemembe, de erős voltam. Kihúztam magam és nem sírtam. Következtő egy órán belül csomó fura kérdést tettek fel nekünk például: Szoktunk manókról álmodni? vagy Szeretjük a sajtot? nem tudtam hogy jött ide a sajt. A második óra első felében szavakat mondtak és mondanunk kellett egy szót rá ami eszünkbe jut. Na a harmadik óra, na az volt ám a fura. Azt kérték hogy varázsoljunk. Mi csak néztünk nagy szemekkel, a férfi üvöltözött velünk, mindkettőnket megpofozták mert nem tudtuk miről van szó.
Visszaengedtek a szobánkba, na és akkor zokogni kezdtem. Bálint megölelt, és én visszaöleltem.
- Egy kicsit azért vicces, hogy varázsoltatni akarnak minket. - mondta
- Hmm... kicsikét. - mondtam. Beszívtam az illatát. Nagyon nagyon jó illata volt. Úristen nem jó illata volt, hanem mámorító. Jaj  nem ezt a szót választom, ISTENI illata volt. Elengedtük egymást, és leültem az ágyamra. Ő mellém ült. Csak ültünk egymás mellett csöndben. Az idő mintha megállt volna. Mosolygott, én is mosolyogtam. De hirtelen az arcomhoz kaptam. Nagyon fájt az ütések helye.
- Neked nem fájt? -kérdeztem
- Nem. Tudod, nekem nagyon kevés dolog fáj.

Hol vagyunk?

- De mért vagyunk itt?- kérdezte s végigmért

- Nem tudom. - mondtam. És ekkor urrá lett rajtam a kétségbeesés. Miért vagyok itt? Miért vittek el otthonról? Mit szeretnének tőlem? Mit gondolnak anyáék? Keresnek- e egyáltalán? Kikerülök innen élve? És elhomályosult minden és éreztem egy forró könnycseppet  legördülni az arcomon. Kétségbeesett sírásba kezdtem. És mi van ha megölnek. leültem az ágyamra, ami valljuk be elég kényelmes volt. Bálint mellém ült és átkarolt. Ez igazán kedves gesztus volt tőle, de valahogy mégsem bírtam abbahagyni a sírást, még úgy se hogy a fiú próbált megvígasztalni. Este nyolc körül kezdtem lecsillapodni. Ekkor egy nő lépett be hozzánk két tálcával. Először Bálint elé rakta aztán elém. Paradicsom leves és túrógombóc volt a vacsora. A nő kecses volt, és a maga módján gyönyörű, arca mégis szomorúnak és meggyötörtnek tűnt.Vörösesbarna haja és smaragdzöld szeme volt. Az ételre ránézni se tudtam, így hát kimentem a mosdóba és kiöntöttem. Kilenckor már ágyban voltam de nem tudtam aludni. folyton kérdések jártak a fejemben. Amikor elaludtam furcsa, zavaros álmom volt. 

Egy nő sétált egy erdőben. Ugyanaz a nő aki behozta a vacsorát. Kezében egy gyerekkel, s találkozott egy másik nővel aki szöke hajával és szürke szemével felelősségteljesen nézett, ennél a nőnél szintén gyerek volt.  A hangok elmosódtak és csak annyit láttam hogy leteszik egymás mellé a két gyereket, megfogják egymás kezét és szomorúan távoznak.

Az elkövetkező napok szörnyűek voltak. Főleg azért mert nem történt semmi. Felkeltem, és csak csendben merengtem magam elé. Éjszaka pedig folyton visszatért az álom. Nem szóltunk egymáshoz, nem beszélgettünk. Éjszakánként pedig folyton visszatért az álom. 

- Én ezt nem bírom! - rikkantottam fel. - Ez kikészít. Nem tudok semmit, tanácstalan vagyok! Haza akarok menni! És mért hoztak ide minket? És mért pont minket? - ömlött ki belőlem a kérdés áradat

- Bennem is megfordultak már párszor ezek a kérdések. És én is így érzek. - mondta - De szerintem inkább mással foglalkozzunk ne ezzel! Próbáljuk meg elfelejteni hogy elraboltak minket!

-Oké megpróbálhatjuk! - mondtam lelkesen mert tetszett az ötlet- Mik a kedvenc zenéid?

- Hát klasszikus zenéből a Für elise, amúgy szeretem a Nickelbacket és a Coldplayt. A rock zene a gyengém. neked?

- Milyen furcsa nekem is ezek a kedvenceim. Milyen volt az életed mielőtt idehoztak?

- Majdnem tökéletes. Azt hittem minden tökéletes, de tévedtem. Kicsit régebbóta vagyok itt mint te, és arra következtettem hogy az életem abban nem volt tökéletes, hogy most a szüleimet, nem érzem igazi szüleimnek. Tökéletesen tanultam, a város legjobb gimnáziumába vettek fel, volt egy barátnőm, tökéletes volt. Neked?

- Te jó ég én is így érzek!!

És tényleg így érzek. A szüleimet én sem érzem saját szüleimnek.

Minden kezdete

Az életem tökéletes volt. Szüleimmel teljesen jól kijöttem, a testvéreimmel jóba voltunk, kitűnő voltam az iskolában. Voltak barátaim, volt egy fiúm akit nagyon szerettem. Ekkor voltam a 14. életévemben. Elvégeztem a nyolcadik osztályt, és felvettek a város legjobb gimnáziumába. Az élet nem is lehetett volna szebb. Gondoltam: ezt a nyaramat nem fogja semmi elrontani. Hogy én mekkorát tévedtem! A nyári szünet első napja volt. Csak úgy fürödtem a boldogságban. Egész tizenegyig aludtam és teljesen kipihenve ébredtem föl. Komótosan kiballagtam a fürdőbe, arcot és fogat mostam. Azon a napon különösen szépnek találtam magam. Gesztenye barna hátközépig érő hajam csillogott ahogy rásütött a nap, szemem pedig tengerkéken ragyogott. Van egy furcsa tulajdonsága a szememnek. A kék más más árnyalatait veszi fel minden nap. Visszamentem a kis szobámba levetettem a pizsamámat és magamra húztam egy rövid farmernadrágot és egy     kék toppot. Gyorsan kispiráloztam a szemem és csöngettek is. Ez biztosan Peti lesz gondoltam izgatottan. Akkoriban számomra ő volt az álompasi. Mint oly sok lánynak. Olyan tipikus szőke herceg feelingű srác volt. leszaladtam a lépcsőn, és ajtót nyitottam. Ott állt és én majdnem el is olvadtam attól a szőke hajától, a mélykék szemétől.
-Szia Emma!-mondta és finoman megcsókolt.
- Gyere be!-mondtam.Anya meghallotta az ajtó nyitódását és csukódását és máris az előszobába termett.
-Szia Peti- rikkantott anya
- Csókolom Anna néni.
- Jaj, hányszor mondjam még el szólíthatsz csak simán Annának.- mondta anya jókedvűen. Ekkor apa is megjelent és kezet rázott Petivel.
- Jó a hajad Peti, hány évig csinálta a fodrászod?! - na megjöttek az ikerbátyáim, Márk és Dávid. Ők hárman osztálytársak. Így hát az egész család betömörült a piciny előszobába.
- Felmegyünk?- kérdeztem a fiúmtól
-Pe...- kezdett bele de ekkor betörték az ajtót
- Kik maguk? - kérdezte apa
- András. Ne szórakozz tudtad hogy egy nap el fognak jönni a lányodért.- mondta egy 2 méteres kigyúrt ember
- Ilyenről nem volt szó! - emelte fel a hangját apa
- De igen ! És ha akarod ha nem elvisszük a lányod.- na most rémültem meg igazán. Remegni kezdtem, egy szó nem tudott kijönni a számon, és szörnyű hányingerem lett. Apa elém állt de egy 175 cm cingár embernek nem volt esélye egy monstrum ellen. Apát félrelökték, és az ember megfogta a karom. Sikítani kezdtem, ordítoztam és az egész família ki akart szabadítani, de nem  volt esélyük ez ellen az állat ellen. engem hatalmas karjai közé vett, majdnem összeroppantott, és meg mukkani se bírtam. Kapálóztam, csíptem, rúgtam,  haraptam. Épp kiálltásra nyitottam a szám amikor egy másik férfi egy pirulát rakott a számba. Ekkor elhomályosult minden.
Nem tudom mennyit aludtam és hogy hová vittek, de amikor felkeltem egy szép takaros szobában ébredtem.  A szoba másik végéből egy velem egykorú fiú nézett rám nagy szemekkel. Intettem neki hogy jöjjön ide. Én is feltápászkodtam és elindultam felé, így a szoba felénél találkoztunk. Fekete haja, erőteljes, mégis finom vonásai, és zöldeskék szeme volt. Nagyon megtetszett ez az arc.
-Szia Emma vagyok!
- Szia én Bálint!
-Hogy kerültél ide?
-Nem tudom, csak elvittek miközben aludtam. Te?
- Én sem tudom, és engem is elhoztak otthonról.